Az ősz színei csíkokba rendeződve nevettek ránk a ház tornácáról. A csodálat minden irányba szertefutott. A vásznakon megtelepedett őszi nap az aprólékos kézimunkával versengett.
Csicsergő asszonybeszéd siklott egyik rokolyáról a másikra, kötényről ingre, alsószoknyára, csipkére.
– Kiszellőztetem a rokolyákat! Gyertek le, találkozzunk, beszélgessünk egy kicsit!
Így született a rokolyaszellőztető kirándulása a Szeredai Fonó asszonycsapatának.
Hegyi Anikó ennek a kiváló állapotú népviseletgyűjteménynek őrzője, értője, létrehozója.
– A református gyülekezet sok helyről származó hívekkel bírt és tudták, hogy engem érdekelnek a régi dolgok, a viseletek, így került hozzám sok viseletdarab. A családom kötödései is sokfelé ágaznak, onnan is maradt és hozzátevődött jó néhány. A vásárokban is találtam egy-egy hívogató darabot. Ma sem tudok ellenállni, ha valaki arra kér, nézzem meg, érdekel-e egy-egy régi darab…
A kiteregetett ruhák áradó meséikkel fürdenek a fényben. Nevek, történetek, gondolatok bújócskáznak a ráncok, redők között. Anikó mindegyiknek pontosan őrzi a meséjét.
Hálás vagyok, hogy ismét láthattam ezt a gyűjteményt. Mindig tanulok valamit, találok helyére igazítható mozaikkockát a viseletkutatás útján.
Hegyi Anikó példaértékű figyelemmel gondozza gyűjteményét és kézimunkáival hitelesíti azt a temérdek öltést, amelyek most nevetve kapaszkodnak egymásba az őszi szellő lebegtetésében.
György Katalin
Az András Alapítvány programjait támogatja:
