15. Kaláka tábor – beszámoló

A 15. Lázárfalvi Kaláka lehetett volna évfordulós, szép kerekszámú csinnadrattás, de 2020 éve máképp rendelkezett.
Ezért Kicsi Kaláka lett, de volt benne minden, amit szerettünk.

  • Örömmel nyugtázzuk, hogy még mindig akad fiatalember, aki ismeri a kézi kaszálás rejtelmeit és nem rest – Demeter Arnoldot idézve – „a természet szárba kapott huncut gondolatait” hozzáértő suhintásokkal rendre utasítani.
  • Van, aki megmutatja a fa csiszolásának módját és vannak, akik kézbe vesznek jó néhány ablakkeretet, lépcsőkorlátot, segítve ezáltal az alapítvány éves karbantartási munkálatait is.
  • Jutott feladat bőven azoknak a fáradhatatlan fiúknak is, akik a rakoncátlan patakmedret természetes anyaggal, azaz fűzfával fonatolták (= cölöpök + fonatok) és igazgatták, remélve, hogy ellenáll majd az omlásnak.
  • Gyógynövények széltében-hosszában, ha tudod, hogy melyik mire, mikor és hogy? Ennek művésze a sokszoros példakép: Antal Klárika útmutatása alapján szorgoskodtak a fiatal leánykezek.
  • Ebben a táborban immár 11 éve fáradhatatlan, türelmes, igazi mestere Bartos Tünde a bútorfestésnek. Mondhatjuk bátran, hogy már csak az eget nem festettük virágmintásra – csak mert nem érjük el…. A falubó került régi, szétesett láda mintáit rekonstruálta ezúttal, kiváló tanítványként András Kata.
  • Egy koncert. Road of life csíkszentkirályi zenekar szórakoztatta, s kovácsolgatta egybe mindjárt az első napokban a csapatot.
  • Három előadás:
    • András Orsolya: Virrasztó énekek Szentegyházasfalu hagyományában,
    • Mihó Attila: Egy régies hegedűjáték lenyomatai Erdélyben,
    • Demeter Arnold: Bolhából elefánt – Vállalti Kríziskommunikáció megvalósulása – Csíki sör.
  • Egy találkozó. Az András Alapítvány szervezésében működő népviselet varró-kutató műhelyfoglalkozás résztvevőinek találkozója, ahol most is a központi téma nyilvánvalóan a népviseletünk volt.
  • Három, négy, öt….vagy hét (???) esti szórakozás: tánc, ének és móka. A részletek szerteágazóak.
  • És megannyi apróságba rejtőző fontosság, amelyek a helyszín létét, szépségét és túlélését jelentik.

Végezetül ismét Demeter Arnold reflexiója tapint a lényegre:

„Mintha a hely sosem akarna kész lenni, és ez által is mindig lehetőséget adna az oda járóknak, hogy ha egy kicsivel is, de saját szájízük szerint alakítsanak rajta, mondhatni, a munka által, ott hagynak magukból egy darabot, részei lesznek, és a hely is részét képezi életüknek.”

Zárásképpen mindörökké:

Becsülendő minden résztvevő, aki szabadidejét kalákázással tölti, ugyanakkor, aki jól használja a lehetőségeket, újat tanulhat.

György Kata

2020. augusztus 10.

A 15. Lázárfalvi Kalákát a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatta

Köszönet érte!